2014. május 15. és 17. között a Tompa Mihály Alapiskola nyolcadikos és kilencedikes tanulói meglátogatták a magyarok szívének egyik legkedvesebb városát, Krakkót.
A krakkóiak még mindig számon tartják az egykori legendás magyar–lengyel barátságot. Az itt levő erdőkben vadászott Imre herceg, ide menekültek a megvakított Vazul fiai, a Jagelló Egyetemen tanultak a magyar prédikátorok. A városban lépten-nyomon a máig élő középkorba bukkanhatunk.
A kirándulás szervezője az iskola történelem szakos pedagógusa, Angyal László volt. Első utunk a Liptó megyei Hibbe településre vezetett, ahol Balassi Bálint, a magyar líra megteremtője nyugszik a helyi katolikus templom családi kriptájában. A helyi katolikus plébános beszámolójából megtudhattuk, hogy a Balassiak a liptóújvári uradalom birtokosaként kerültek ide. Az itteni emeberek génjeikben őrzik, továbbviszik magyar sajátosságaikat. A költő születésének 450., halálának 410. évfordulója alkalmából a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, valamint a Szlovák Köztársaság Minisztériuma pünkösd napján emlékoszlopot állítottak a tiszteletére. Kirándulásunk Auschwitzbe folytatódott, amely az emberiség ellen elkövetett egyik legszörnyűbb gaztett helyszíne. A közel 4 órás magyar idegenvezetés során látottak tanulságos példával szolgáltak a diákok számára. Figyelemreméltó, hogy a koncentrációs tábor túlélői már kevesen vannak, de rendszeresen felkeresik az emlékhelyet. A 18-as blokkban található a magyar kiállítás, amely az itt meghalt honfitársainknak állít emléket. A holokauszt minden tizedik áldozata magyar állampolgárságú volt, ebből Auschwitzben több mint félmillió ember.
Másnap, május 16-án az egykori koronázó várost, Krakkót kerestük föl. A Rynek Glowny Európa 3. legnagyobb főtere, egyben Közép-Európa legrégebbi középkori tere. Itt található az ország legrégibb kereskedőháza, a Posztócsarnok. A magyar költészetet a főtér egyik mellékutcájában Balassi Bálint emléktáblája képviseli. Ismeretes, hogy Bakfark Bálint is megfordult Krakkóban. Liszt Ferenc is gyakori vendég volt a városban. A Wawel székesegyházban, amely a lengyel királyok koronázási helyeként szolgált, megkerestük Báthori István és Hedvig sírját. Felemelő érzéssel töltött el bennünket, hogy előbbi sírjánál elénekelhettük a magyar himnuszt. Amint megértették, hogy magyarok vagyunk, készségesen útbaigazítottak bennünket. A mi Nagy Lajos királyunk Lengyelországnak is uralkodója volt. Neve ott is jelzős szerkezettel gazdagodott: Magyar Lajos. A Mária-templomban láthattuk Európa legnagyobb gótikus oltárát. A tértől csak egy ugrás választott el bennünket az egyetemi negyedtől, amelyben Közép-Európa második alapítású egyeteme, a Jagelló Universitas található, amelyet Nagy Kázmér alapított 1364-ben. Hedvig királynő minden ékszerét felajánlotta a bővítésére. Az órajátéka a Gaudeamus igitur kíséretében fergeteges volt. Ma az egyetemen magyar tanszék működik. Abban a sötét korszakban, amikor betiltották Lengyelországban a lengyel iskolákat, a Balaton mellett lengyel iskolában folyt a lengyel menekült gyerekek anyanyelvi oktatása, a szabadkőműves Antall József kormánybiztos, a későbbi miniszterelnök édesapjának irányításával. A Bracka utcában láthattuk azt a házat, amely a középkorban a magyar diákok otthona volt. A „lengyel, magyar két jó barát...”mondóka hitelességét érezhettük akkor, amikor magyarul üdvözöltek bennünket az óváros bejáratánál, a Flórián-kapu alatt. Állítólag ezen keresztül vezetett Báthori útja a Wawelbe, amikor lengyel királlyá választották. A mellette levő Barbakán a török elleni védelem bástyájaként szolgált. Krakkói városnézésünket a zsidó negyed, a Kazimierz látogatásával zártuk. Érdekesség, hogy Steven Spielberg Oscar-díjas filmjét, a Schindler listáját a Kazimierzben forgatták.
A harmadik napon a következő állomásunk a Krakkótól 12 km-re fekvő wieliczkai sóbányába vezetett, amely az UNESCO Kulturális Világörökségének része tele magyar legendákkal. Árpád-házi Kinga, IV. Béla lánya, Boleszláv lengyel király felesége gyűrűje nyomán nevezték el Magnum Sal-nak (Nagy Só), lengyel fordításban Wielka Sólnak. 700 éve magyar bányászok kezdték meg a tömbös fejtést. A bánya mélységében találjuk a Kopernikusz-kamrát, a Szent Antal-kápolnát, A Pieskowa-Skala-termet. A Kinga-kápolnában található a királyné sóból kifaragott szobra. A hosszú nap a Rimaszombatba való megérkezésünkkel ért véget.
A lengyelek tisztelik, szeretik a magyarokat, van mit tanulnunk tőlük! Biztos vagyok benne, hogy a tanulmányút elérte célját, egy életre szóló leckével szolgált a diákság számára, amely a kitartó rossz időjárás ellenére is kimeríthetetlen élménybeszámolókkal tért haza.
Angyal László
forrás: gömörilap.sk
