Irodalom a vásznon
(Részletek a Tompa Mihály Alapiskola 9. A osztályos diákjai fogalmazásaiból, melyek az Irodalom a vásznon c. kiállítás érményeiből születtek)
Orosz Dániel
… Nem meglepő módon a zenével kapcsolatos témára esett a választásom, hisz ez az idézet és a kép áll hozzám a legközelebb. „A zene a legnagyobb kerítő, a legveszedelmesebb csábító. Az értelem szűkölni kezd, mikor zenét hall. A zene értelemellenes. Nem megérteni akar, … hanem szétáradni, feldúlni, lefegyverezni, elcsábítani, megérinti bennünk a titkosat és fájdalmasat,… Ahová a zene kiárad, ott az értelem törvényei nem érvényesek többé.”
Ahogy a Márai idézetben is olvashatjuk, a zenen nem megérteni akar, hanem szétáradni, és ez az, amit én is el akarok érni a zenével. Közvetíteni. Az embereknek, másoknak és magamnak is örömet okozni vele. A szoros kapocs miatt így nem volt kérdés, hogy Habán Szilvia Etűd című festménye lesz, amiről a fogalmazásomat írom. A festmény egy bordó háttár előtt csellózó lányt ábrázol. A lány arca jól mutatja, mennyire szenvedélyesen játszik és beleéli magát a zenébe. Bár maga a lány nincs annyira kidolgozva, mint a cselló, ezzel is célozva szerinte arra, hogy nem a lány a lényeg a képen, hanem ahogyan csellózik. A festő nem akarta elvenni a lányról a hangsúlyt, így csak egy egyszerű, sejtelmes hátteret festett mögé, ami jól kontrasztban van a lány világos bőrével. Az a sötét háttér biztosítja a kép misztikusságát, rejtelmes hangulatát, ami lehet, még egy kis szorongást is kelt az emberben.
Nagyon örülök, hogy részt vehettem ezen a kiállításon, sok szép képpel ismerkedhettem meg, és persze, közelebb kerültem Máraihoz is. Remélem, még sok hasonló színvonalú kiállításon vehetek részt, és hogy többször kapunk még ehhez hasonló kreatív feladatot.
Szaniszló Dániel
... Ezeket a festményeket egy-egy idézet alapján festették meg. Ilyen például Habán Szilvia Etűd című alkotása. Ezen a festményen az alkotó egy csellózó nőt ábrázol, melynek zenéje elcsábít, magával ragad, és egy teljesen új érzés ragadja meg testünket. Ez a zene csábítása. A zene nem szab határokat senkinek és semminek. A zenét érezni és nem érteni kell, ugyanis a zene világában nincsenek szabályok sem törvények. Mindenki számára mást jelent a zene, és máshogy értelmezi. Valaki számára a szerelmet, valakinek a fájdalmat vagy éppen az örömöt testesíti meg. A zene megérinti az emberek legbelsőbb érzelmeit is, melyeket néha elrejtünk nemcsak más , hanem saját magunk elől is.
Mikor zenét hallunk, megfeledkezünk az életünk problémáiról, és biztonságban érezzük magunkat.
... A festmények nagy hatással voltak rám. A festmények alatt a harminc éve elhunyt Márai Sándor idézeteit olvashattuk. Megtudtuk, hogy a képeket Márai Sándor művei vagy élete ihlette. Ahogy néztem a képeket, egy festmény megragadta a tekintetemet. Ezt a képet Hajnovics Márta festette. A címe Dance 1. A képen egy fiatal nő táncolás közben látható. Úgy éreztem, hogy ennek a hölgynek a tánc a mindene. Tánc közben kizárja a külvilágot. A festőnő a hölgy arckifejezésével, kecses kézmozdulatával fejezi ezt ki. Tetszett a képen az élénk piros szín használata. Nekem a képről az jutott eszembe, hogy ennek a lánynak az életét kitölti a tánc és komolyan veszi a művészetet. Nem tudom, hogy másnak is ezt tükrözi-e a kép. Én, ahogy néztem a képet, ezek a gondolatok jutottak az eszembe. A képet csodálva észrevettem Márai Sándor idézetét. „ A művészek tiszteletre méltóak. Ők Isten gyermekei, akik a legnehezebb részt választották.”
Tisztelem azokat, akik tehetségesek és életük célja más embereknek élményt adni a művészetükkel. Ez a kiállítás számomra nagy élmény volt.
Lőkös Levente
… Az egyik kedvencem a Borbás Barna által festett festmény, amelyen egy dolgozószoba egyik része látható. Láthatunk egy széket, amelyen egy kabát van, illetve egy asztalt, amelyen egy írógépet, bögrét, és egy cigarettatartót figyelhetünk meg. Látunk egy nyitott ablakot, amelyen ha kinézzünk, fák és házak tárulnak elénk. Ha jobban megnézzük az alkotást, akkor láthatjuk, hogy a művész a szobát sötétebb, míg a kinti teret élénkebb, világosabb színekkel ábrázolja. A kép mellé egy idézet is tartozik, amely így szól:
„Ülök a padon, nézem az eget.
A Central Park nem a Margitsziget.
Milyen szép az élet - kapok, amit kérek.
Milyen furcsa íze van itt a kenyérnek.
Micsoda házak és Micsoda utak!
Vajon, hogy hívják most a Károly körutat?
Micsoda nép! - az iramot bírják.
Vajon ki ápolja szegény Mama sírját?
Izzik a levegő, a Nap ragyog.
Szent Isten, hol vagyok?”
Márai Sándor emigrált Magyarországról 1948-ban. Több országot is megjárt, de végül az Amerikai Egyesült Államokban sikerült letelepednie. Az idézetből rájövünk arra, hogy Márai Sándornak mindene megvan Amerikában - Milyen szép az élet - kapok, amit kérek -, viszont mégis hiányzik valami. Honvágy és magányosság gyötri. Az új környezetben éppoly idegenül érzi magát, mint hazájában.
A másik kép, ami megtetszett, az Hangácsi Istvánnak a „sakkos képe”. A kép érdekes, nem a hagyományos figurákat láthatjuk, hanem embereket és játékbábokat. A háttérben pedig egy kezet, ami egy hófehér poharat tart, és láthatunk még egy szemet a sötétben. Az idézet pedig így szól:
„Különös sakkjátszmát kezdettem én el mostanában.
A semmivel sakkoztam, ő a partnerem,
A Semmi hajol a tábla másik oldalán a figurák fölé.
Nem tudom, lehet-e az ember erősebb, ravaszabb, kitanultabb
ellenfél mint a Semmi?”
Az idézetben a Semmi szó tulajdonnév formájában jelenik meg. Márai Sándor számára a Semmi az egy személy. Márai Sándor továbbra is magányos, nincs sem családja, sem barátai, csak egy valamije van, a Semmi. Ha egy szóval kéne jellemezni az idézetet, akkor az a szó nem más, mint a reménytelenség.
Jó volt látni a művészek által festett festményeket és Márai Sándor idézeteket. Ez a kiállítás is bizonyítja, hogy Felvidéken továbbra is őrizzük hagyományainkat, kúltúránkat és magyarságunkat.
Köböl Edina
... Dezider Popróči képe napraforgót ábrázol. Először furcsálltam a festő választását, majd elolvastam az idézetet: „A élethez türelem kell. De a csodához bátorság kell. Az egyszerű, a csendes csoda, mikor valaki elég bátor ahhoz, hogy az életben türelmes legyen. De ez nagyon nehéz.“ Rájöttem, hogy nem kell mindennek tökéletesnek lennie. Ez a kis jelentéktelen napraforgó olyan csodákat rejt magában. A festő meglátta a szépet, az egyszerűt és a csodát a kis napraforgóban. Nekünk embereknek meg kell tanulnunk türelmesen élni. Meg kell ragadnunk a pillanatot. ...
Szabó Bianka
... Nekem személy szerint az a kép tetszett, amelyikhez ez az idézet volt irva: „Vágy másnak lenni, mint aki és ami vagyunk, ennél fájdalmasabb vágy nem éghet emberi szívben. Mert az életet nem lehet másként elviselni, csak azzal a tudattal, hogy belenyugszunk mindabba, amit magunknak és a világnak jelentünk.“
Az idézet szerintem azt sugallja, hogy nagyon sok ember nem tudja magát elfogadni, sőt egyenesen utálja magát, és ez nem azért van, mert annyira rossz lenne, hanem azért, mert napról napra minden közösségi médián csak azt látják az emberek, hogy az egyik énekes ilyen tökéletes, a másik énekes olyan tökéletes. Az emberek, ha nem is 100%-ig, de egy bizonyos szinten olyan tökéletes életet akarnak, mint annak a színésznek vagy énekesnek van. De ezeknek a híres embereknek tényleg ennyire tökéletes az életük, vagy ez csak a látszat? Szerintem egyértelmű a válasz: ez csak a látszat. Hogy miért gondolom így? Mert senki sem tökéletes. Mindenkinek vannak kisebb-nagyobb hibái, amiket el kell fogadnunk. Hogy ezek után miért is akar még az emberek többsége tökéletes életet? Szerintem ennek az is lehet az oka, hogy elhisszük, hogy ezeknek az embereknek probléma mentes az életük. De miért is lenne az? Lehet, hogy ezeknek az embereknek vannak a legnagyobb problémái. Az, hogy az interneten mit látunk róluk, lehet teljesen eltér a valóságtól.
És, hogy a kép mit is mond nekem? Egy tökéletesnek látszó nő. Ránézésre azt hinném, hogy valamit táncol. Sokan akarnak hozzá hasonló jó táncosok mindenki szeme előtt az lebeg, hogy neki milyen jó. Abba is bele kéne gondolni, hogy mennyit dolgozhatott ő azért, hogy ő ilyen sikeres legyen és ennyire jól táncoljon. Mennyit is gyakorolhatott ő egy versenyére? Mennyi mindent kell újra és újra eltáncolnia, hogy ilyen tökéletesen menjen neki? ...
Szabó Gabriella
... A kiállítás 3 év nehéz munkáját tartalmazza. Amikor beléptünk a terembe, szép látvány fogadott minket. Képek sokasága felsorakoztatva szemünk előtt. Elvarázsolt minket a sok szín, a textúra, a többféle művészeti irányzat. Nagyon sok munkát és odafigyelést igényeltek a festmények. Bár minden festmény lenyűgözött, tudtam, választanom kell egyet. Imádom a virágokat és a természetet, ezért amikor megláttam a „Türelem virágot terem“ című festményt, máris beleszerettem. A festményt Dezider Popróči alkotta. A vásznon napraforgók voltak fölfestve, amik a a kedvenc virágaim. A színek élénkek, a virágok vannak a központban, a háttér pedig elmosódott. Szerintem a virágok azért vannak vázában, hogy azt az érzést keltsék, hogy rabságban vannak. Hátul - bár elhomályositva de mégis láthatóan- a sok zöld növény szabadon. A napraforgók pedig a váza ´´rabságában´´ vannak. A sárga virág szépnek és egeszségesnek hat, de belülről romlottak é snem érzik jól magukat. Eléggé magányosnak tűnnek. De lehet más szemszögből is nézni ezt. Minden képhez tartozott 1-1 idézet Márai Sándortól. E festményhez ez tartozott ´´ Az élethez türelem kell. De csodához bátorság kell. Az egyszerű, a csendes csoda, mikor valaki élég bátor ahhoz, hogy az életben türelmes legyen. De ez nagyon nehéz...
